Nem rajongok a levesekért, de ha mégis rászánom magam a leves főzésre, akkor az mindig jó sűrű lesz. Van nálunk egy mondás: onnan tudni, hogy levest főztem és nem főzeléket, hogy a levesben van nokedli. Na, a mai levesben nem volt nokedli, viszont beletettem mindent, amit a hűtőben találtam, és a krumplilevestől nem volt túl idegen. A családomban azonban most sem kellett csalódni: jóízűen bekanalazták az egészet!
1,5 kg krumpli megmosva, kockára vágva
2 szál sárgarépa megtisztítva, karikára vágva
1 zöldpaprika apróra vágva
1 paradicsom, apróra vágva
1 fej hagyma szintén apróra vágva
1 szál lángolt kolbász (nem túlszáraz) karikára vágva
1 nagy pohár tejföl
olaj, só, bors, pirospaprika, 3-4 babérlevél
A felkarikázott kolbászt megsütöm egy kisebb lábasban. Közben az olajon először az apróra vágott hagymát, majd a zöldpaprikát megpirítom, megszórom pirospaprikával, felöntöm vízzel és jöhet bele a paradicsom, a krumpli, a répa és a fűszerek. Amikor félig megpuhult a répa és a krumpli, hozzá teszem a megsült kolbászkarikák nagy részét (néhányat félre teszek díszítésre) és a kisült zsírját is hozzáöntöm. Ha megpuhultak a zöldségek, hozzáadom a tejfölt is. Hogy a forró leves ne kapja össze a tejfölt, egy tálban a tejfölhöz előbb egy-két kanál levest adok, összekeverem, majd még néhány kanál levessel tovább melegítem, és csak ekkor öntöm a levesbe. Tálaláskor még néhány tejfölpöttyel és két-három kolbászkarikával díszítem.
